A bohózat a drámai irodalom és művészet egyik válfaja. Rendesen a vígjáték alacsonyabb fokának nézik, de szint oly nagy költői tehetséget igényel és szint oly nagy hatást képes előidézni, mint akármelyik más műfaj. A bohózat a helyzetkomikumra helyezi a fő hangsúlyt, és nem jellemkomikumra. Jellemzője az erős túlzás, mely kritikai-szatirikus célú. Ha éppen különbséget akarunk tenni, akkor a vígjátékot a finom mosoly, az illemes kacagás műfajának mondhatjuk, míg a bohózat a nyersebb és fékevesztettebb hahota előidézését célozza. A bohózat tekintet nélkül az exkluzív körű illemre és az érzékenykedő tapintatosságra a legerősebb ellentétekkel dolgozik, és az úgynevezett drasztikus, megkapó hatásokat hajhászhatja. A bohózat a világ, a valóság, a fantázia minden tárgyát felölelheti, és a rút létráján oly mélyen szállhat alá, mint semmi más műfaj. A bohózat célja kétféle lehet: vagy az emberi ferdeségek és csúnyaságok legkegyetlenebb csúffá tétele, vagy pedig a sors, a véletlenség humorának meglepő kimutatása. Amaz inkább szatirikus, emez inkább humorisztikus és helyzetbohózat.